A késő bronzkorra és a korai vaskorra datálható leleteket tártak fel Németországban. A maradványok arról árulkodnak, hogy a helyszínen a korszakban sütöttek, így valószínűleg egy pékség nyomait találták meg. A szénminták 83 százalékban gabonamaradványokat tartalmaztak, a legjelentősebb a köles, az egyszemű búza, a tönkölybúza és a zab, valamint a ritka földicseresznye magmaradványok voltak. Az ásatások során egy 26-szor 34 centiméteres őrlőkövet is feltártak, ennek sima, homorú felső része van, ami arra utal, hogy elsősorban a gabona lisztté őrlésére használták. Úgy tűnik, a terület i. e. 800 körül fontos élelmiszertermelő vidék volt.